A Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága (VÖMNB) rendkívüli ülésének feladata, hogy állást foglaljon az UNESCO Világörökség Központjához két magyarországi világörökségi – Budapest és Tokaj – helyszínről 2011. január 31-ig benyújtandó előrehaladási, megőrzési állapotjelentésről. Ezekkel a jelentésekkel szorosan összefügg, ezért ugyancsak tárgyalja a bizottság a világörökségi ügyekre vonatkozó magyarországi jogi környezet megerősítését, tanulmányozza és véleményezi a készülő világörökségi törvény tervezetét.
    
A tokaji helyszínről a korábban Szerencsre tervezett szalmatüzelésű erőmű (49,9 MW) miatt kialakult helyzet okán kell beszámolni. Ebben segítségre van az a jelentés, amelyet a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal útján a Magyar Köztársaság által meghívott UNESCO-ICOMOS misszió adott, s amelynek hivatalos szövege hamarosan a nyilvánosság számára is hozzáférhető lesz. A helyszínről szóló jelentésekbe nemcsak azokra a konkrét kérdésekre, határozati pontokra kell reagálni, amelyeket 2009-es ülésén a Világörökség Bizottság megfogalmazott, hanem a helyszín egészére, kiemelkedő egyetemes értékeinek megőrzési állapotára, vagy az azt fenyegető esetleges veszélyekre is ki kell kitérni. A tokaj-hegyaljai helyszín esetében ilyen további fenyegetettséget jelenthet a hagyományos, a fenntartható mérteket és formákat meghaladó bányászati tevékenység, így ezzel a kérdéssel is foglalkozni kell.

A budapesti helyszín esetében a jelentéstételi kötelezettség elsősorban az úgynevezett régi pesti zsidónegyedben, azaz a Belső-Erzsébetvárosban, a világörökségi helyszín védőzónájában folytatott fejlesztéssel kapcsolatos (bontási-építési) veszélyekre, illetve azok mielőbbi elhárítására vonatkozik. A káros folyamatok gyakorlatilag ugyan leálltak, de ezt a kedvező változást elsősorban a kibontakozó gazdasági válság eredményezte. Az így nyert időt fel kell használni arra, hogy az UNESCO határozatában is sürgetett, a rehabilitációs, értékmegőrző szemléletű fejlesztések megvalósításához szükséges támogatási mechanizmusok, kedvezményrendszer - az Európai Unió és a világ számos országához hasonlóan - mielőbb Magyarországon is megvalósuljon.

A budapesti világörökségi helyszín általános megőrzési állapotáról is szóló jelentésben – eleget téve a Világörökség Egyezmény alkalmazását szabályozó Végrehajtási Irányelvek 172. paragrafusában*  foglalt kötelezettségnek is – be kell számolni minden olyan, még csak terv formájában létező projektről, változtatási szándékról és tervről is, amely „hatással lehet a helyszín kiemelkedő egyetemes értékére”.

Ezek között kiemelten szerepel a Budapest Belváros Bécsi utcában, a világörökségi terület védőzónájában tervezett nagyszabású ingatlanfejlesztés terve, amellyel kapcsolatosan - civil információk alapján - már levélben is kért felvilágosítást az UNESCO Világörökség Központjának igazgatója. Az érdemi választ az állapotjelentésben lehet a leginkább megfelelő formában megadni.
A tervezett fejlesztés által érintett háztömbök műemléki jelentőségű terület kategóriában és világörökségként műemléki védettség alatt állnak. A területi védelemnek ez a formája azt célozza, hogy a jellegzetes, történelmileg kialakult városszerkezet és városi összkép, amely építészeti együttesként fejezi ki az azt létrehozó közösség építészeti kultúráját, megőrizhesse tér- és utcaképeit.
A viszonylag rövid idő alatt, a XIX-XX. század fordulóján szűk negyven év során historizáló-szecessziós stílusban kiépült jellegzetes budapesti városkép európai viszonylatban egyedülálló értéket képvisel. Egyedülálló a nagy kiterjedés, az e mellett tapasztalható magas építészeti átlagminőség, a stílusalkalmazásban megmutatkozó ötletgazdagság és az ennek ellenére egységesként ható „budapesti stílus”. Jellemzője ennek az egyedülálló együttesnek az is, hogy be tudta fogadni és szervesen integrálta a modern korszak minőségi építészetét, tekintetbe vette és nem szakított drasztikusan a történetileg nőtt városszerkezettel. Ennek megőrzését célozza a területi védelem, és ezért téves az a vélekedés, hogy az egyedileg nem védett épület értéktelen és elbontható. A kulturális kormányzat és az általa irányított örökségvédelmi hatóság, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal különös hangsúlyt fektet arra, hogy minden eszközzel előmozdítsa a műemléki védelem alatt álló értékek megőrzését anyagi valójukban és átörökítésüket a jövő nemzedékek számára. Az értékek megőrizhetőségének egyik feltétele természetesen történeti városaink és épületeink rendszeres megújulása és a bennük jelen lévő egészséges élet. Ezért az értékőrzés és a fejlesztés nem ellentétes, hanem egymást feltételező fogalmak. Célt azonban csak akkor ér ez a törekvés, ha nem a meglévő értékek kárára, hanem azokhoz hozzátéve érvényesül.
                                                                                                   
*172. A Világörökség Bizottság felkéri az Egyezményhez csatlakozott Részes Államokat, hogy a Titkárságon keresztül tájékoztassák a Bizottságot minden olyan, az Egyezmény védelme alatt álló területen előirányzott, jelentősebb restaurálás/helyreállítás, vagy új építés megkezdésének vagy engedélyezésének szándékáról, amely hatással lehet a helyszín kiemelkedő egyetemes értékére. A bejelentést a lehető legkorábbi időpontban (például: a konkrét projektekre vonatkozó alapvető előkészítő dokumentumok elkészítése előtt), és még azelőtt kell megtenni, mielőtt bármilyen nehezen visszafordítható döntés születne, annak érdekében, hogy a Bizottság közreműködhessen a világörökségi helyszín kiemelkedő egyetemes értékének maradéktalan megóvását megerősítő, megfelelő megoldások kidolgozásában.