A Leonardo da Vinci alprogram része az Európai Bizottság által támogatott Egész életen át tartó tanulás programnak, amely az oktatás gyakorlatorientált elemeinek erősítését és folyamatos fejlesztését jelenti. A programban a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalból három, partnerintézményeitől: a Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszékétől, a Magyar Restaurátorok Egyesületétől illetve a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központtól egy-egy szakember vett részt 2012. március 26. és április 1. között. A Leonardo mobilitási projekt keretében szervezett tanulmányutunkon lehetőségünk volt betekinteni a horvátországi műemlékvédelem, valamint a restaurálási tevékenység mai helyzetébe. A Horvát Restaurátori Intézet munkatársainak vezetésével három restaurátor központban (Eszék, Ludbreg és Zágráb) jártunk, valamint számos műemlékkel, helyreállítással, restaurálással ismerkedtünk meg. A kitűnő szervezésnek köszönhetően, a látottak és az Intézet munkatársai által elmondottak alapján, átfogó képet kaptunk a magyarországitól eltérő működésükről.
Zágrábi tartózkodásunk alatt a Restaurátori Intézet főigazgatója, Ferdinand Meder egy hivatalos találkozóra hívott minket, ahol a Horvátországi Restaurátori Intézet (Hrvatski Restauratorski Zavod) és a Horvátországi Kulturális Minisztérium (Ministarstvo kulture Republike Hrvatske) Örökségvédelmi Igazgatóságának működéséről számoltak be a Minisztérium és az Intézet vezetői. A Minisztérium részéről, az „Ingó és Szellemi Kulturális Örökség Osztályának” vezetője, Bianka Perčinić elmondta, hogy a 15 éve működő minisztérium restaurátori osztályai (Konzervatorski odjel, Department of conservation) területi leosztásban működnek (megyénként). Összesen 21 restaurátori osztályuk van: Dubrovnik, Karlovac, Osijek, Pula, Varaždin, Split, Šibenik, Rijeka, Zadar, Zagráb, Požega, Bjelovar, Gospić, Trogir, Krapina, Sisak, Imotski, Slavonski Brod, Poreč, Pakrac, Vukovar.  Ők a szakmai döntéshozók. Feladatkörüket két részre osztották: 1) kutatás, nyilvántartás, dokumentálás, döntéshozás 2) szakmai felügyelet az állam által finanszírozott programokban, valamint a Restaurátori Intézet által végzett munkák figyelemmel kísérése.
Végzettségüket tekintve művészettörténészek, régészek végzik a szakmai munkát az egyes osztályokon.

A helyreállítási, restaurálási munkákat az állami költségvetésből finanszírozzák. A finanszírozott helyreállítások évente kerülnek kiválasztásra. Ingó, ingatlan és régészeti örökséggel egyaránt lehet pályázni. Minden évben július közepéig lehet beadni a minisztériumba a rövid (kb. 4 oldalas) helyreállítási tervet tartalmazó kérvényt (bárki pályázhat: tulajdonos vagy helyi önkormányzat is). A minisztérium restaurátori részlege tekinti meg első körben a pályázatokat, nekik van rálátásuk a feladatokra, kiszűrik az esélyes pályázatokat. Az Igazgatóság prioritási sorrendet állít fel és javaslatot tesz a következő évi nyertesekre. A külső szakembereket összegyűjtő Kulturális Örökség Tanácsa az igazgatóság véleményét figyelembe véve meghozza a döntést. A nyertes pályázókat az interneten, a minisztérium honlapján is közzéteszik. A helyreállítások finanszírozásának 2 további forrása van: 1. önkormányzatok 2. tulajdonosok

A műemlékek revízióját, valamint a műemlékek nyilvántartását is a Minisztérium munkatársai végzik. A műemlékek korábbi osztályozási rendszerét felváltva (amely 0-3ig sorolta különböző osztályokba a műemlékeket) ma 3 listát tartanak nyilván: 1. országos jelentőségű műemlékek (List of national monuments) 2. védett kulturális javak (List of protected cultural heritige) 3. ideiglenesen védett kulturális javak (List of temporaly protected cultural heritige)
Megtudtuk, hogy kb. 8000 egyedileg védett épület és 4500 műtárgy található Horvátországban.
A Horvát Restaurátori Intézet történeti előzményeit Mario Braun vezetőrestaurátor, a zágrábi műhelylátogatás alkalmával vázolta fel. A restaurálási tevékenység alapjait először a II. világháború után 1947-ban fektették le, amikor létrejött a Művészeti és Tudományos Akadémia restaurátori intézete. A horvát háború 1991-ben hatalmas pusztítást végzett, különösen az ország keleti részén. Ludbregben a titkos raktárként működő Batthyány kastélyba menekített, mozdítható művészeti alkotások köré szerveződött a restaurátori műhely, ami ma is működik az intézet területi részlegeként. Eszéken a Tvrda erődítmény épületeit nyitották meg ugyanezzel a céllal. 1997-ben jött létre a mai Horvát Restaurátori Intézet, amit a Kulturális Minisztérium felügyelete alatt áll, együttműködik a Kulturális Minisztérium Örökségvédelmi Igazgatóságának restaurátori osztályával. A munkák finanszírozása az állami költségvetésből történik.

A jelenlegi Intézet feladata az épített örökség, a falképek, kőszobrok és stukkók, valamint a műtárgyak (olajfestmények, festett faszobrok, bútorok, textilek…) restaurálása, amit az ország különböző pontjain létrehozott műhelyekben végeznek: Zágráb, Split, Dubrovnik, Ludbreg, Rijeka, Zadar, Eszék, Vodnjan és Juršići. Jelenleg két újabb műhely kiépítésén dolgoznak (Pula és Sibenik). Az intézetben mintegy 360-an dolgoznak, többségük restaurátor.
 
Horvátországban a háború előtt nem volt restaurátori oktatás. Ma három egyetemen is képeznek restaurátorokat (Zágrábban, Splitben és 2000 óta Dubrovnikban), ezek közül kettő állami, egy magánkézben van. Többször is hangsúlyozták, hogy az egyetemekről évente kikerülő restaurátorok nagy száma a színvonal romlásához vezet, a privát restaurátorok száma egyre emelkedik, akiknek a munkája ellenőrizhetetlen. Problémásnak értékelték azt is, hogy a döntéshozó szakemberek az adminisztráció területén dolgoznak. Ludbregben járva a restaurátoroktól kaptuk azt az információt, hogy a regisztrált műemlékek, műtárgyak esetében a tulajdonosnak nem lehet beleszólása a helyreállítási munkákba, csak a védetté nem nyilvánított emlékek esetében nyilatkozhat a tulajdonos, mit szeretne. Több esetben tapasztaltuk ennek ellenére, hogy a tulajdonos (elsősorban az egyház) akarata mégis érvényesülhet a műtárgyak esetében is. Zágrábban a farestaurátori műhelyben az 1314-ből származó mozgatható karú, rendkívül rossz állapotú Krisztus szobrot a plébános szeretné visszakapni, miközben az intézet a szobor állapotára tekintettel mást megoldást javasolna. A Lopatinec (Lapáthegy) Szent György templomban a helyreállított oltár faszobrainak újraaranyozása, annak mértéke a tulajdonos akaratának megfelelően történt.

A Restaurátori Központok közül az Eszéki, Ludbregi és Zágrábi műhelyekben jártunk. Eszéken Eduard Hudolin kőrestaurátor vezetésével ismerkedtünk meg a műhelyekkel és az ott zajló restaurálási munkákkal. A legnagyobb műhely itt a kőrestaurátoroké, ahol meglepődve tapasztaltuk, hogy számos rekonstrukció gyártása folyik. Nem véletlen azonban, hogy éppen ezen a területen nagyobb számmal készülnek az „új műtárgyak”. A háború pusztítása az általunk is meglátogatott Vukovárban volt a legintenzívebb. Sok esetben már csak fotó alapján lehet rekonstruálni az egyes emlékeket (pl. Eltz kastély).

Ludbregben, a Battyhány kastélyban működő restaurátori részleg vezetője, Venija Bobnjarić-Vučković vezetett minket körbe a műhelyeken. Elmondta, hogy a leromlott állapotú épület helyreállítására 1994 és 2000 között került sor. Először még csak az első emeleten alakítottak ki műhelyeket, mára a teljes épületet kitöltik. Országosan kiemelt textilműhelyük van. Ludbregben jelenleg 16-an dolgoznak, közülük 11 restaurátor. A földszinten lévő raktárban álló műtárgyak többnyire azokból az épületekből kerültek ki, amelyek állapota nem megfelelő a műtárgyak számára. Az épületben van egy fertőtlenítő kamra is.

A nagykanizsai Michael Pack falfestéseivel díszített kastélykápolnát 1962-67 között restaurálták, míg a kastélyhoz tartozó épület, ma Városháza, Sala Terrena-jában lévő kifestéseket 2000-2006 között.

Március 29-én a zágrábi Restaurátori Intézet épületében tettünk látogatást, ahol Mario Braun, vezető restaurátor vezetett minket körbe a különböző műhelyeken. Megtudtuk, hogy egy komoly digitális adatbázis kiépítésén dolgoznak. 400 ezer digitalizált fotót vittek fel eddig a rendszerbe, amelyek többnyire még csak az ingó javak fotói, de 2200 körüli az épületekről készült fotók száma is (külső, belső képek, alaprajzok, tervek). A fotókon kívül a minisztériumtól érkezett restaurálási engedélyeket, ill. minden hivatalos dokumentumot feltöltenek az egyes emlékekhez. Az adatbázis különböző intézmények számára elérhető (lesz), így megkönnyítve az információszerzést és megosztást. Így például az egyetemek is részei a hálózatnak.
Az épület legfelső emelete 1 évvel ezelőtt épült, ebben alakították ki az új laboratóriumukat, melynek vezetője egy geológus. Jelenleg hárman dolgoznak a laboratóriumban és évente kb. 100 projektjük van, bár kétszer ennyi lenne valójában, ha megfelelő számú szakemberük lenne. A mintákat helyben tárolják (15 ezer), melyek digitalizálásra is kerülnek.

Edelmayer Kamilla
művészettörténész kutató
KÖH - Tudományos Főosztály
Kutatási és Restaurálási Osztály