A Műemléki Világnap köszöntői után hagyományosan a ünnepi ülésén vehetik át a kitüntetettek A műemlékvédelemért Forster Gyula-, illetve A régészeti örökségért Schönvisner István-díjakat, valamint az örökségvédelmi emlékek megőrzése terén jelentős érdemeket szerzett, nem a szakterületen dolgozó személyek vagy szervezetek A műemlékvédelemért Forster Gyula-emlékérmet, illetve A régészeti örökségért Schönvisner István-emlékérmet. Ugyancsak ekkor adják át a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Dercsényi Dezső sajtódíját, valamint az ICOMOS-díjakat a legkiválóbb helyreállításért és a Citrom-díjat.

Születésének százötvenedik évfordulóján Möller István* építészre, műegyetemi tanárra emlékezik a Világnap tudományos konferenciája.  A Möller emlékülés Mezős Tamás: A műemlékvédő Möller István című előadásával kezdődik déli 12 órakor. A délutáni tudományos konferencián a következő előadások hangzanak el: Bozóki Lajos: Möller István és a lékai vár , Radu Lupescu: Möller István tevékenysége Vajdahunyadon és a Hátszegi medencében, Marótzy Katalin – Halmos Balázs: Möller István tevékenysége a gyulafehérvári székesegyházon a korabeli és a mai műemlékvédelem-elmélet tükrében, Sarkadi Márton: Möller István helyreállító munkája a gyulafehérvári Székesegyházon, Havasi Krisztina: Möller István és Esztergom, Pilisszentkereszt, Eger: építészettörténeti vizsgálatok és kőfaragványok, Gy. Balogh Ágnes: Möller István, a műegyetemi tanár, Bardoly István: „Igen veszedelmes útra léptünk” – Zsámbék 1933–1934, Prakfalvi Endre: Möller Lehel téri temploma, Kalmár Miklós: Möller István hatása ma.

A műemléki Világnap záróeseményeként 18.00 órakor Mezős Tamás nyitja meg az Örökség Galéria (1014 Budapest, Táncsics Mihály utca 1.) Felmérés és fotódukumentáció – Möller István jegyzetfüzetei (rendező: Bardoly István) című kiállítását.


*Möller István (Mór, 1860. ápr. 9. – Budapest, 1934. szept. 30.), építész, műegyetemi tanár, az MTA levelező tagja (1927). Karlsruhéban és Bécsben tanult. A budapesti műegyetem középkori építési tanszékének tanára. Munkásságának java részét a hazai középkori műemlékek helyreállítására fordította (gyulafehérvári székesegyház, zsámbéki templom, vajdahunyadi vár). Önálló művei néhány vidéki főúri kastély; a budapesti Lehel téri (1932) és a Kalocsa-külvárosi plébániatemplomot (1933) a helyreállított zsámbéki rom mintájára építette.