| A KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGVÉDELMI HIVATAL HONLAPJA VAKOK ÉS GYENGÉNLÁTÓK SZÁMÁRA |
||||||||||||
| MENÜ: | Kitüntetések a Műemléki Világnapon | |||||||||||
|
Miniszteri díjak: Dr. RÉTHELYI MIKLÓS nemzeti erőforrás miniszter
Az építészet és az örökségvédelem iránti odaadás végigkísérte egész pályafutását. Szűkebb pátriája, Veszprém örökségvédő igyekezetének motorja. Hatalmas energiájának és kitartásának köszönhető – többek között – a veszprémi vasbeton völgyhíd tudományos igényű feldolgozása és publikálása. Pályája kiemelkedő része a Magyar Építőipari Múzeum magas színvonalú szakmai vezetése, minden dologi, adminisztratív és anyagi nehézség ellenére. Nevéhez számos kiállítás és szakmai rendezvény kötődik. Fontosnak tartotta az építőipari tanuló ifjúság bevonását az örökségvédelembe, melynek eredménye a Juta-pusztai cselédtemető és a veszprémi izraelita temető rendbetétele. Messzire nyúló szakmai kapcsolatainak köszönhető, hogy múzeuma bekerült nemzetközi katalógusokba és hogy a hazai szakmai kutatások eredményeit nemzetközi konferenciákon ismertethette. Alapító tagja a Műemléki Kutatás és Kézművesség hálózata- Porta Speciosa Egyesületnek. Évtizedek óta a magyar építészet élvonalában alkot munkatársaival kisebb-nagyobb alkotóközösségben. Az elmúlt időszakban kiemelkedően jelentős műemlékek helyreállítását tervezte. Nevéhez fűződik a budavári Sándor-palota, a sopronbánfalvai volt karmelta kolostor helyreállítása és a Zeneakadémia helyreállításának tervezése. Műemlékhelyreállításainál a rendeltetésből kiindulva a régi és új magas fokú harmóniája jelenik meg. Generációjának és az egész magyar építész szakmának egyik legműveltebb építésze, akinek gondolkodásában az értékközpontúság szorosan összefügg az értékvédelmi szempontok sokrétűen megnyilvánuló érvényesítésével, s ezt nemzetközi szinten is megjelenő publikációi és előadásai mellett oktatói tevékenysége is messzemenően tükröz. 1982-2011-ig a Országos Műemléki Felügyelőség és jogutódai, majd 2012-ig a Vas Megyei Kormányhivatal Kulturális Örökségvédelmi Iroda munkatársa. Nemcsak munkája, hivatása és élete is a műemléki értékek megőrzése, megvédése. Munkájában szigorú és következetes. Olyan szakember, aki tisztában van azzal, hogy az örökségvédelem és a tulajdonosok között feszülő érdekellentét feloldása nem a szakmai szempontok elvtelen feladását jelenti. Vas megye jó néhány műemléke, műemléki együttese, települése őrizte meg értékeit, egyedi arcát, újult meg következetes helytállásának köszönhetően. Kezdeményezője volt olyan nehéz feladatoknak, mint a körmendi kastélyegyüttes műemléki helyreállítása, a kőszegi vár és a belvárosi Jurisics tér megújítása. Egyike azoknak, akik a kezdetektől fogva részt vesznek a tudományos és ismeretterjesztő munkában is.
Szakterülete az avar kor, a Karoling-kor, a honfoglalás és a kora Árpád-kor régészete. Egyik vezetője a Kis-Balaton területén folytatott ásatásoknak. Munkatársával feltárta és feldolgozta Pusztaszentlászló Árpád-kori temetőjét. 10 éve tart rendszeresen szaktárgyi segédtudományi órákat az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Munkásságát a hazai és a nemzetközi kutatás egyaránt nagyra értékeli, ezt igazolják rendszeres nemzetközi konferencia-meghívásai és ösztöndíjai is. Dr. Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter
Közel 40 éves pályafutása során a MÁV szombathelyi Igazgatósága területén az épületek, berendezések építését, felújítását, karbantartását irányította, felügyelte. Munkája során mindig kiemelten fontosnak tartotta a vasútállomások, megállóhelyek eredeti építészeti sajátságainak megőrzését, természetesen hangsúlyt helyezve a mai, korszerű igények kielégítésére is. Mindent megtett azért, hogy a gyakran leromlott állapotú épületek felújítására olyan vállalkozót keressen és találjon, aki nemcsak a felújításban, de a megóvásban, az épület működtetésében is szerepet vállal. A szombathelyi MÁV Igazgatóság házi Múzeumának vezetője, egyben legnagyobb gyűjtője. Az Ágoston Sándor Alapítvány keretében 2004 óta szervez határon túli magyar műemlékek állagmegóvására, fenntartására irányuló akciókat. Az Alapítvány elsősorban olyan műemlékekre figyel, amelyeket tulajdonosai vagy használói önerőből nem tudnak fenntartani, megőrizni. A hiteles műemléki szempontokat előtérbe helyező munkába a helyi közösségeket vonja be, így a személyes közreműködés erejével hozzájárulva az épületek fennmaradásához. Az Alapítvány évente más és más helyszínen vállal áldozatkész, fontos és sikeres munkát. Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága tagjaként évtizedek óta veszi ki részét a műemlékekért tevékenykedő civil szervezet munkájából, vezetőségi tagként és – majd kilenc éven át – az ICOMOS alelnökeként. Aktív tagja az ICOMOS Turisztikai Szakbizottságának, Magyarországon ő szervezte meg a nemzeti szakbizottságot. Különös érdeme van a jelenleg Román András nevét viselő Egri Nyári Egyetem szervezésében, programjának kialakításában, a Nyári Egyetem és az Országos Műemléki Konferencia összefoglaló köteteinek szerkesztésében. A Porta Speciosa Egyesület tagjaként részt vett az építőipari szakközépiskolák műemlékvédelmi technikusi szakképzésének szervezésében, a Városvédő Egyesület számára számos kiadványt szerkesztett. Kezdetben részmunkaidőben, majd 2001 óta főállásban látja el a békéscsabai Munkácsy Mihály Emlékház szakmai feladatait; koordinálja az intézmény tevékenységét, gondozza és fejleszti a kiállított anyagot, olykor kiemelt tárlatvezetési feladatokat lát el. A Munkácsy Emlékház elsők között csatlakozott az Örökségvédelmi Napokhoz. Minden évben „Örökségünk Őrei” címmel nyári tábort szervez gyerekeknek. 2002 óta minden évben megrendezi a műemlékek múltját és jelenét, hasznosításuk lehetőségeit kutató „Kisnemesi Otthonok Országos Találkozóját”. Közhelynek számít, hogy az örökségvédelem elképzelhetetlen az elkötelezett polgárok nélkül. A Király utcai kétszáz éves, műemléki védettséget élvező copf palota az örökségi szemléletet mindenekfölött szem előtt tartó felújítása példáját adja tulajdonos és műemlékvédelmi hatóság ideális összhangjának, a közös munka lehetőségének, kiteljesedésének. A pusztulásnak indult, apró lakásokra felszabdalt épület ma újra eredeti pompájában fogadja lakóit, a benne működő nyelviskola diákjait, a kávézó, a virágbolt vendégeket. A két tulajdonos a teljes műemléki rehabilitás igényével fogott munkához, s aszerint fejezi is be úgy, hogy közben saját kétkezi munkájukat, s a családi összefogást is dicséri az eredmény. Már ez is figyelemreméltó és elismerendő teljesítmény lenne, ám itt nem álltak meg. Szót emeltek és társadalmi összefogást szerveznek kerületük egyéb műemléki védettségű épületeiért, és belevágtak a Zala megyei Bezeréd kápolnájának felújításába. Dr. RÉTHELYI MIKLÓS nemzeti erőforrás miniszter
A 60-as évektől kezdve nyugdíjazásáig a nagybányai múzeum dolgozójaként szervezte meg a régió kulcslelőhelyeit érintő példaértékű ásatási és kutatási tevékenységét. Munkásságának gerincét az északkelet-erdélyi térség bronzkorának felfedezése és bemutatása jelenti, de kiemelkedő helytörténeti és tudománytörténeti munkássága is. Kutatási eredményeit romániai és magyarországi publikációi mellett számos neves nyugat-európai régészeti folyóiratban tette közzé. Több sikeres kiállítása közül kiemelkedik az északkelet-erdélyi bronzkort bemutató ma is látogatható kiállítása Nagybányán. A 90-es évek közepétől több nemzetközi konferenciát szervezett, amelyek előadásait színvonalasan megszerkesztett kötetekben tett közzé. Paks Város Önkormányzata az 1980-as évektől kezdve folyamatosan támogatta a hozzátartozó Dunakömlődön lévő római katonai tábor feltárását. 1993-ban részben az itt előkerült leletanyag bemutatására megalapította a Városi Múzeumot, amelynek kiegyensúlyozott működését és fejlesztését azóta is biztosítja a múzeumhoz csatolt Paksi képtárral együtt. 2003-ban az önkormányzat kezdeményezésére indultak meg Lussonium területén a műemléki helyreállítási munkálatok. Azóta szinte minden évben különböző mértékű fejlesztések történtek a területen. Ezek során létrejött Tolna megye egyetlen római kori romkertje. A Danube Limes – UNESCO World Heritage projekt keretében Paks városa a Dunakömlődön található ókori erődítmény régészeti feltárását, a terület turisztikai látogatottságának fellendítését szerette volna elérni, mintegy jó gyakorlatként bemutatva a leendő római kori világörökségi helyszín hasznosításának és fejlesztésének magyarországi példáját. Földmunkagépes vállalkozóként az 1990-es évek közepén került kapcsolatba a régészeti örökségvédelemmel. Kezdetben lakhelye szűkebb környékének régészeti emlékeivel foglalkozott önkéntesként. Később ez a felelősségteljes szerepvállalás egyre tudatosabbá vált. A régészek az egyik legkíméletesebb és legprecízebb vállalkozóként ismerik cégét. Kényes lelőhelyeken máig személyes irányításával dolgoznak emberei. Szociális érzékenysége is figyelemreméltó: kétkezi munkásainak zöme a Hajdú-bihari és a nyírségi régió hátrányos helyzetű közösségeiből került ki. A gyakran esélytelen, nehéz sorsú embereket képes volt motiválni és a tartós munkalehetőség megteremtésével éveken át közösségben foglalkoztatni , miközben még a régészet iránt is felkeltette érdeklődésüket. 1961-től több, mint 45 évig dolgozott a Magyar Nemzeti Múzeum Restaurátori, később Műtárgyvédelmi Főosztályán. Fő munkaterülete a fémtárgyak konzerválása, restaurálása illetve nemes másolatok készítése. Folyamatosan képezte magát, új és régi technikák segítségével mentette nemcsak az új ásatások anyagait, hanem a régebben konzervált tárgyakat is. Hazai és külföldi kiállításokon látható munkái közül megemlítendő a Seuso kincshez köthető, korábban háromlábú asztalként restaurált un. „tripos” új összeállítása immáron négylábú, kerek tálat tartó asztalként. Tehetségét, tudását nemcsak a megmentett tárgyak őrzik, hanem tanítványai és utódai is, akiket nagy számban oktatott és oktat ma is a Magyar Nemzeti Múzeumhoz tartozó restaurátorképzés keretében. Szakmai eredményeit rendszeresen közölte műtárgyvédelmi szaklapokban. ICOMOS Díj az Alsóbogát (Somogy megye) Vörösmarty u. 47. alatti ún. Kiskastély épülete Kiemelkedő és példamutató módon megvalósított helyreállításának, új funkcióba helyezésének és az épületkutatás során feltárt díszítőfestés restaurálásának elismerésére Az ingatlan a második világháború után – a kastélyaink általános sorsában osztozva - elvesztette eredeti rendeltetését, majd különféle, miután méltatlan hasznosításai megszűntek üresen maradt és végletesen rossz állapotba került. 2oo6-ban került magánkézbe. A helyreállítást példamutató kutatás, és ezen alapuló gondos és hozzáértő tervezés előzte meg. A kutatás váratlan és meglepő eredményt hozott: a földszintes kéttraktusos késő barokk kiskastély 16 helyiségéből kilencben értékelhető, bemutatásra alkalmas, Dorffmeister alkotta díszítő festést tárt fel. Az épület felújítási tervei a kutatási eredmények felhasználásával, az épület eredeti térstruktúrájának megőrzésével, az „enfilade” visszaállításával készült, kiterjedt az épület pincéjére is. A lakó funkció ma elengedhetetlen vizesblokkjait nagyvonalúan, egy-egy teljes helyiség körültekintően kialakított felhasználásával oldották meg. A falfestések helyreállítása, restaurálása az építéssel párhuzamosan példamutatógondossággal és szakmai színvonalon történt meg. Az alsóbogáti kiskastély mindenre kiterjedő, magas szakmai színvonalú helyreállítása dicséretes példa a műemlékek tulajdonosai, hasznosító, használói és különösen azok számára, akik magántőkét fordítanak műemlék helyreállítására, részt vállalva ezzel a közösség, az egész nemzet számára jelentős értékek megőrzésében és méltó bemutatásában. A kiemelkedő és példamutató módon megvalósított helyreállításának, új funkcióba helyezésének és az épületkutatás során feltárt díszítőfestés restaurálásának elismerésére az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság az alsóbogáti Vörösmarty u. 47. alatti ún. Kiskastély épületét Icomos díjban részesíti. ICOMOS díj a gödöllői Királyi váró a tudományos kutatáson, szakszerű műemléki tervezésen alapuló, a kivitelezés, a képzőművészeti restaurálás vonatkozásában egyaránt magas színvonalon megvalósított példaértékű helyreállításáért Az 1884-ben, Rochlitz Gyula tervei alapján, neoreneszánsz stílusban épült gödöllői királyi váró a II. világháborúban súlyos károkat szenvedett, íves tetőszerkezete teljesen megsemmisült és a belseje kiégett. Ezt követően az 1960-as évek elején alakították utasforgalmi épületté, számos ponton megváltoztatva a korabeli kialakítást. Az eredeti íves tetőszerkezet helyett új vasbeton födémre egyszerű manzárdfedés készült. Az időközben ismét leromlott állagú épület teljes helyreállítása és funkcióváltása a MÁV Zrt és Gödöllő Város Önkormányzata közös kezdeményezésére, a Norvég Alap anyagi támogatásával valósult meg. A korabeli alaprajzi elrendezés visszaállítása, a tetőzet és a perontetők rekonstrukciója, valamint a teljes külső-belső felújítás mellett az egykori szalonokba helytörténeti és vasúttörténeti kiállítás, míg a kisebb helyiségekbe nosztalgiakávézó és utazási iroda került. A tervezési munkát Hajós Tibor vezetőtervező irányításával a Hajós Építésziroda Kft végezte, a művészettörténeti tanulmányt Kemény Mária a Hild-Ybl alapítvány részéről és a szondázó festőrestaurátori vizsgálatot Herling Zsuzsa restaurátor készítette el még 2009-ben. A generál kivitelezést a Reneszánsz Zrt. végezte (felelős műszaki vezető: Péntek Tibor, főépítésvezető: Bernátsky Aladár) Újjákészült a vágányok felé néző mezők füzérdísze is, Bíró János kőszobrász és Varga Zoltán kőrestaurátor munkájaként. A kivitelezés 2011. január és június között zajlott, igen feszített ütemben. Az oda nem illő vasbeton szerkezetek elbontásakor sikerült rögzíteni az egykori tagozatok lenyomatait, s a megtalált mintafelületek alapján az épület eredeti gazdag architektúrája, a perontetők és a nyílászárók is hitelesen voltak visszaállíthatók. A belsőről igen kevés adat állt rendelkezésre, de analógiák, egykori leírások és régi mintakönyvek segítségével a belső terek falnézetei és korabeli színezése is rekonstruálható volt. Az eredeti megjelenést hitelesen adja vissza a természetes palával és színvonalas díszmű-bádogos munkával megvalósított tetőzet rekonstrukciója. A fentiek alapján az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság a gödöllői Királyi váró tudományos kutatáson, szakszerű műemléki tervezésen alapuló, mind a kivitelezés, mind pedig a képzőművészeti restaurálás vonatkozásában magas színvonalon megvalósított példaértékű, helyreállítási munkáit ICOMOS Díjban részesíti. ICOMOS-DÍJ Veszprém, Vár utca 31.- Biró-Giczey-ház a példaszerű műemléki helyreállításért, a történeti értékek megőrzéséért, a mai igényeket is kielégítő, életteli fejlesztés, méltó, fenntartható és fenntartó hasznosítás megvalósításáért A műemléki épületben megvalósult fejlesztés legfőbb célja olyan nemzetközi vonzerővel is bíró turisztikai központ létrehozása, amely Veszprém és a Veszprémi Érsekség történelmi-művészeti gyűjteményét felhasználva, élményszerű kiállítás sorozattal járul hozzá a veszprémi vár „életre keltéséhez”. A veszprémi püspöki/érseki palotával szemközt álló, az ICOMOS-díjas Dubniczay-házzal szomszédos hajdani kanonoki lakóépület sok éven át üresen állt. Az épület alapja a Padányi Biró Márton kanonok számára több kisebb épület helyére 1733-ban épített földszintes lakóház. Ezt Giczey István kanonok 1772-től két fázisban részben egyemeletessé átépítette. A hátsó udvari szárny és a kis épület több lépésben épült ki a XIX. század elejéig. Az évszázadok során kialakult történeti állapotot az új összetett funkciónak megfelelően módosította és látványos „új” elemekkel gazdagította a 2011-es komplex műemléki helyreállítás. Az utcai szárny négy szobájában barokk díszítőfestés, az oldalszárny földszintjén, a kávézóban faburkolatot imitáló XIX. századi ún. flóderes falfestés látható. A lépcsőház dekoratív festése a feltárt XIX. századi maradványok alapján, rekonstrukcióként született újjá. A tetőtéri kiállítótér megközelítése érdekében különös tömegű tetőépítmény készült, amely azonban anyaghasználatával, míves részleteivel mégsem zavarja, hanem – az épület legújabb „történeti periódusának” elemeként – kiegészíti az összképet. A helyreállítást restaurátori szondázó kutatások és helyszíni építéstörténeti falkutatás előzte meg. A ház látványos „régi-új” képe a tervezők, restaurátorok, kutatók, a kivitelezők és a műemlék-felügyelő szoros együttműködésének eredményeként alakult ki. Az épület helyreállításával nemcsak egy önmagában is megtekintésre érdemes műemlék vonzza a látogatót, hanem annak mai, élő rendeltetése is: látványos, változatos kiállítások is készültek, a funkciók kínálatát előadóterem, gyerekfoglalkoztató, (rövid időn belül népszerűvé vált) kávézó, és nyugat felé nagyszerű kilátást kínáló kert egészíti ki. A veszprémi Biró-Giczey ház példaszerű műemléki helyreállítása meggyőzően bizonyítja, hogy a történeti értékek megőrzésével, érzékeny bemutatásával miként lehet a műemlék különleges, mással és máshol nem pótolható egyediségét felmutatni; s az így felerősített-kibontakoztatott vonzerejére építve a mai igényeket is kielégítő, életteli fejlesztést, méltó, fenntartható és fenntartó hasznosítást megvalósítani. A fentiek alapján az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság a váró helyreállítási munkáit ICOMOS díjban részesíti. Citrom-díj KECSKEMÉT, IZSÁKI-ÚT 1., HAJDANI RUDOLF LAKTANYA szakszerűtlenül, átgondolatlanul megválasztott új funkció nyomán kialakult állapotáért Az eredetileg a XIX. század utolsó évtizedeiben átgondolt, egységes terv szerint épített laktanya a jelenlegi elhanyagolt állapotában is hitelesen képviseli az egykori katonai építészet jellegzetességeit. Az épületek elhelyezése, egymáshoz való viszonyuk és a közös (beépítetlen) területek rendszere ma is jól tükrözi a létrehozásukkor követett igényeket, a funkcióval is összefüggő előírásokat. Az épületek kialakítása, alaprajzi rendszere összhangban van az együttes eredeti rendeltetésével. Az adottságokból fakadó kötöttségek, ha mentségül nem is, de részben magyarázatul szolgálhatnak arra, hogy a megváltozott használat gyakorlatilag nem tudta az eredeti koncepció kínálta jó lehetőségeket reálisan, szakszerűen hasznosítani, ami érthetővé teszi a mindezen okok következtében is fokozódó pusztulási folyamatot. Annak ellenére van ez így, hogy az együttes területének sajátos strukturális rendje s az abból adódó egyedi arculata igényes, példás foglalat lehetne valamely jobban megválasztott funkció számára, valóban átgondolt, a műemlékhez méltó hasznosítás-fejlesztés alapjául szolgáló épített értékként is kezelve az együttest. A hajdani Rudolf laktanya teljes együttese azt példázza, hogy bár a legnagyobb veszélyt az értékes történeti épületek és együttesek esetében általában a funkciónélküliség jelenti, de legalább olyan súlyos károkat okozhat a szakszerűtlenül, átgondolatlanul megválasztott új funkció. Citrom-díj PÉCS, TETTYE-TÉR, SZATHMÁRI PÜSPÖK PALOTÁJA rom-megerősítésének a történeti városképben játszott kedvezőtlen megjelenéséért Pécs városa igen gazdag építészeti értékekben, védett illetve védelemre méltó történeti emlékekben. Ezek együttesei szintén jelentős városképi elemeket örökítenek meg. A város nagyértékű építészeti arculatát éppen ezek, a különböző korszakokból származó épített alkotások, teszik egyedivé. A napjainkban is élő rendeltetéssel bíró épületek mellett a hajdani épületek jelenleg hasznos funkcióval nem rendelkező maradványai ugyancsak jelentősek lehetnek a városképben. Ezek közül talán egyik legértékesebb Szathmáry püspök reneszánsz jegyekkel épült egykori nyári palotájának maradványai, melyek a város egyik nagy forgalmú teréről, a Tettye-térről különösen jól láthatóak. A palota-maradványok helyzetét kiemelkedően befolyásolja, hogy a lankás hegyoldalban helyezkednek el, így városképi feltárulásuk különösen is hangsúlyos. Sajnálatos, hogy ez e romokat érintő számos példás megőrzési, konzerválási törekvés ellenére a mai állapotának létrejöttét kedvezőtlen események is befolyásolták. A romok nagy körültekintést igénylő megerősítése-konzerválása munkálatai közben váratlanul kialakult veszélyes helyzet megoldása, a veszély elhárítása (a romok állékonyságának biztosítása) érdekében olyan acélszerkezetet építettek, melyet (éppen tartószerkezeti szerepe miatt) később sem lehet elbontani, s így mintegy „részévé kellett, hogy váljon” a romoknak - egyfajta legitimációt adva e szerkezetnek azzal, hogy korábban nem szándékolt kilátóhelyet formáltak belőle. Így a fontos, és karakterisztikus városképi látvány oda nem illő, idegen elemmel bővült, amely jelen kialakításában remélhetőleg nem tekinthető végleges megoldásnak; ehelyett további, alaposabban mérlegelt beavatkozásnak kell visszaadni a romokhoz és városképi szerepükhöz valóban méltó megjelenést. A Pécs, Tettye-tér, Szathmári püspök palotája rom-megerősítésének a példája azt mutatja, hogy, különösen a történeti értékeket hordozó városképekben, a sürgős beavatkozások esetében sem lehet eltekinteni a történeti értékek, és a városképben játszott szerepük mindenre kiterjedő mérlegelésen alapuló, azaz nagyon megfontolt, minden elem jelentőségét értékelő döntéseke meghozatalától. Vissza a főoldalra |
|||||||||||
| TOVÁBBI TARTALMAK: | ||||||||||||
|
||||||||||||
| VISSZA A GRAFIKUS OLDALHOZ | ||||||||||||